1.fejezet

Váratlan látogatás.

Már csak a melltartó és egy bugyi volt rajtam és épp a legboldogabb voltam mikor csöngettek. Edward épp a nyakamat puszilgatta, de hirtelen felfigyelt.
-Anyukád az.
-Anya?-kérdezte csodálkozva. Anya meg, hogy kerül ide? Floridába kéne lennie Philel.
-Szerintem menj neki ajtót nyitni.
-De.
-Nincs de anyukád szomorú. -gyorsan felvettem a pizsamám, és lementem ajtót nyitni. Anya kisírt szemekkel állt előttem, és rögtön a nyakamba vetette magát.
-Jaj Bella. Nem zavarok?
-Dehogyis anya. Mi történt? Mért sírsz?-nem tudtam mért ilyen szomorú, utoljára akkor volt ilyen mikor a nagyi meghalt.
-Phil elment. Egy másik nővel. El hagyott. És én eljöttem.
-Jesszus, anya. Ez szörnyű, de olyan boldogok voltatok.
-Tudom, itt maradhatnék estére?
-Jó hogy, kérsz valamit enni?
-Jól  esne egy forró kakaó.
-Jó rendben anyu, menj fürödj le, és majd gyere le. -el kezdtem melegíteni a tejet, de szerelmem ott termet a konyhába. Hallottam, hogy már folyik a víz, úgyhogy anya már biztosan fürdik.
-Sajnálom, hogy közbe szakított minket. -mondtam neki mi közbe megöleltem.
-Ez egy jel volt, hogy nem most kellett megtörtén...-de félbe szakítottam egy csókkal, amit ő szenvedélyesen viszonzott is. Már épp a kanapéra borultunk volna, mikor csukódott az ajtó. Gyorsan ki ment az ablakon én meg hoppon maradtam. Gyorsan megcsináltam a kakaót meg vettem elő egy kis kekszet. Anya lejött egy pólóba, és leült mellém.
-Charlie merre van?
-Elment az egyik őrsre mert kevés ott az ember, és át kellett mennie.
-Oh értem.
-Akarsz majd az én szobámba aludni, vagy inkább apuéba akarsz.
-Jó lesz Charlie-é.
-Oké, meg ágyazok neked. Felmentem a szobámba, és megnéztem a telefonomat. Edward azt írta.
Tetszett az este , szeretlek, majd bepótuljuk. 
Gyorsan megágyaztam , és be feküdtem anyu mellé. Sírt még egy keveset majd elaludt. Reggel én keltem fel először. Megnéztem a naptárt és most jutott az eszembe, hogy mától van szünet, úgyhogy most akar Edward elutazni.
Csináltam palacsintát, majd felhívtam Ed-et.
-Szia Kicsim!
-Szia. Ma akarsz indulni? -kérdeztem.
-Igen, de ha anyud rosszul van akkor nem muszáj.
-Nyugi, majd megbeszélem vele.
-Jó üzenj majd.
-Okés szia, szeretlek.
-Én is.

-Jó reggelt Bella!-mondta anyu leérve a lépcsőn.
-Elakartok utazni Edwarddal?
-Igen, de ha akarod itthon maradok veled.
-Dehogy majd megvárom Charliet és megkérem, hogy nézzünk nekem egy lakást.
-Dehogyis anya itt maradsz, majd itt leszel az én szobámba, míg Edwarddal oda leszünk. De biztos nem baj, hogy megyek?
-Nem, legalább át gondolom a dolgokat.
-De ha bármi kell hívhatsz, de ha akarod haza is jövök majd.
-Nem kell, el leszek kicsim, menj pakolni.
Gyorsan összepakoltam a legjobb ruháimat és pár kényelmeset is. Elővettem azt a magassarkút amit még Alicetől kaptam és lementem a kocsihoz. El köszöntem anyutól, könnyes volt a búcsú, de megértette, hogy együtt akarok lenni kicsit Edwarddal.
Leálltam Edwardék háza előtt, és felmentem a lépcsőn. Esme nyitott nekem ajtót, és rögtön megölelt.
-Szia Bella!
-Szia Esme.
-Hallottam édesanyád ellégé szomorú.
-Igen, nagyon. Valószínű kis időre ide költözik Forksba.
-Lehet benézek majd hozzá. És viszek neki valamit.
-Az jó lenne biztos örülne neki.
Bementünk és a nappaliba ott ült Alice, meg Edward.
-Szia Alice.-szorosan megölelt, Edward pedig megcsókolt.
-Akkor mehetünk?
-Igen. -mindenkitől elköszöntünk, és át raktuk a cuccomat Edward kocsijába. Furcsa módon a repülő tér felé indultunk el.
-Akkor repülünk?-kérdeztem izgatottan.
-Igen. -mosolygott csibészesen.

Remélem tetszik :) puszi :D